December délután öt óra felé járt az idő. Már sötét volt, amikor mentem hazafelé a hittanóráról. Elgondolkodva azon amit ott hallottam, és mondogattam magamban a Szent estére betanult szövegemet. Szokás volt, hogy minden évben eljátszottuk a Betlehemet, a kis Jézus születését, ahol midig az angyalka szerepét osztották rám.
Megálltam, néztem a havat, aminek látványa elbűvölt! Csak álltam és néztem, ahogy az utcai lámpa fényénél, ezernyi kicsiny színes fénypontok csillogtak, ami egy csodálatos színes mesevilágot vetített elém. Magával ragadott, és szárnyaltak gondolataim. A Karácsonyt juttatta eszembe, aminek közeledte izgalommal töltötte el gyermeki szívemet. Mikor érkezik a Jézuska, és valyon milyen meglepetést tartogat számomra? Hiszen tavaly is kaptam ajándékot, így biztos voltam benne, hogy idén is hoz valamit!
Ezek a gondolatok kavarogtak fejemben akkor is, amikor készítettük a színes papírkarikákból a díszeket, ezüst papírba csomagolt diókat, papírból kivágott angyalkákat. Testvéreimmel együtt nagyon vártuk, az évnek legszebb, legcsodálatosabb ünnepét!
Nem dúskáltunk bő javakban, és csak álmodhattam olyan dolgokról, ami osztálytársaimnak megadatott. Kissé mindig elszomorított, hogy én miért nem kaphatok olyan babát, mint a Jutka, vagy a többi osztálytársam, vagy más gyerek?! Nekem miért nem hozza meg a Jézuska, azt amit nagyon szeretnék?! Pedig annyira igyekeztem, hogy jó kislány legyek!
Elérkezett az idő! Mindannyian felvettük az ünneplős ruhánkat, majd izgatottan vártunk. A szobából halk nesz, csengettyű hangja és gyertyafény szűrődött ki. Egy pillanatra mindannyian elhallgattunk, és hihetetlen gyorsasággal a szobában teremtünk. Ott álltak szüleim és idősebb testvérem a gyertyafényben fürdő karácsonyfa előtt. Hiszen ez maga a csoda, gondoltam és néztem tágra nyílt szemekkel! Ahogy beléptünk, édesanyám gyönyörű hangján, elkezdte énekelni a Mennyből az angyalt, és mi csatlakoztunk hozzá. Azok a szerény ajándékok, amik a fa alatt voltak, hirtelen csodálatos kinccsé váltak. Az az öröm és boldogság, hogy a Jézuska mégis megajándékozott, mindent feledtetett!
Elénekeltünk még egy-két kedves karácsonyi dalt, és az ünnepi vacsora után édesanyám történeteket mesélt nekünk a múltból. Amíg mesélt és mondta kedves történeteit, a finom karácsonyi kalács, és dió majszolgatása közben, elbűvölten néztem a gyertyát, és lelki szemeim előtt megint láttam, a hóban megcsillanó csodálatos színes fénypontokat!
Ha lehull a hó, esti fényben mindig megcsodálom, mert egy dolog nem változik, és nem fakul soha! S aminek látványa azóta is magával ragad, a hó meseszerű fényes csillogása!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.